"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2011.04.12. - ....

Kicsit rendhagyó lesz ez a poszt, általában fotókat szoktatok látni tőlem, de most inkább egy érzést írnék le. Nem vagyok költő, sem ilyesféle művész, szóval a rendszert ne keressétek benne, pusztán szeretném ha más is eltudja képzelni a szituációt amiről fénykép nem készülhet.
Szóval az amikor sétáltam a kihalt utcán, ahogy az arcomba vágott a viharos szél, ahogy rongyá áztatta a zuhogó eső az öltönyt, ahogy az emberek a fűtött autóikból bámulva, ahogy a buszmegállóba az emberek össze-össze súgnak "Minek van ez kiöltözve...", szóval ahogy egyedül így mentem az utcán végig a délutáni eseményeken járt az agyam. Mert igen, elvesztettünk valakit. Nem fogok regélni arról, hogy mennyi jót tett a világért, azt elmondták/elmondják mások akik jobban ismerték. De az, hogy ennyi ember tiszteletét tegye, és azok akik ilyen-olyan okok miatt nem tudtak jönni, de ott voltak azon a bizonyos listán és búcsút vettek tőle. És az, hogy Ő még akkor sem hagyta el magát, amikor már tényleg baj volt (ezt személyesen is láttam), az megér annyit, hogy tényleg azt mondjuk, semmi nyalizás, vagy az ilyenkor esedékes röpke "részvétem" szó benyögése nélkül, hogy (aki ennyi idő alatt is, amennyit kirótt neki az élet (túl rövidet)) tényleg letett valamit az asztalra, és úgy távozott, ahogy kell. Akár hogy is nézzük, talán ha nem ilyen módon, de szeretnék én is így távozni....
Befejeztem szerény megemlékezésem, remélem aki értette, értette, aki meg nem, az meg úgy sem fogja, hisz akkor nem ismerte. Nem leszek álszent, én is és ahogy sokan mások is, sok mindent mondtunk rá (háta mögött is), amit később megbántunk, de sosem kértünk elnézést és most már nem is lesz rá alkalmunk. Nem leszek senki gyámja és nevelője, de gondolkodjon el legközelebb mindenki, mielőtt mond valamit, hogy azt biztos kéne?.... nah tényleg befejezem, én ezen leszek, és mindig emlékezni fogok erre a napra, erre az illetőre. Aviszonlátásra!