"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2013.04.30. - Lepjük meg Anyát, egy óriásplakáttal!


Egy munkatársam, Peca keresett meg azzal, hogy párjának szeretne születésnapjára egy családi fotósorozatot, illetve az egyik fotóból pósztert is készíttetne, amivel maradandó emléket ajándékozna neki. Első alkalomra sajnos nem jött össze a dolog, a pici Zoé sajnos lebetegedett így sem az én (kevésbé?!) vicces ábrázatom, sem pedig bármi egyéb nem segített. Másodjára viszont helyszínválasztás, illetve az időpontban is változtattunk, ami egy tökéletes naplementével egybekötött családi sétálgatás lett végül, 'szerény' társaságommal. Itt hadd jegyezzem meg, hogy csöppségeket fotózni nem oly' egyszerű mint azt bárki gondolná, ugyanis mindegyik egy egyéniség, mindegyik máshogy áll az idegenekhez. Zoé figyelmét például kizárólag a fényképezőgépemben rejtőző pocokkal lehetett felkelteni, amit bizony hosszas érdeklődéssel keresgélt, amint az az oldalsó képen is látszik...
A fotózások helyszínéül a szekszárdi Prométheusz-park, a Liszt Ferenc tér, és a Garay tér szolgált, ami meglepő módon ilyen fényviszonyok, és a kivételesen normális városlakók mellett még egész tűrhető, és jó háttér volt.
Utólag visszagondolva, kellemes csalódás volt az első próbálkozások után, ugyanis kicsit félve mentem, de nagyon jó sült ki a végére... és még pár kilót le is dobtam, a nagy szaladgálásban, amit a galambok miatt csapott a kishölgy. Tehát összegezve: jó hangulat, jó idő, jó helyszín, és az elmondások szerint jó képek is. DE persze, erről a Tovább gombra kattintva győződhettek meg Ti is!

Ui.: Az ajándék sikerült, és elmondása szerint irtózatosan tetszett neki. :) Úgyhogy ajánlom mindenkinek, legyen kreatív, és ne csak T*sco Value Bombont ajándékozzon szülinapra.... ;)


2013.04.27. - GoPro és a Helló, Gumifal!

 
Idén első alkalommal került megrendezésre az ESZI Gokart szakköre jóvoltából (mily' meglepő?) az I. Gokart Nyílt nap 2013. Gábor barátommal határoztuk el, hogy mi is bevesszük az aznapi kínálatot, természetesen a gokartok terén. Sajnos ez az élmény nem volt olyan meggyőző, mint anno, amikor még a bólyák körül, szimpla padlógázzal pörögtünk. A "szerelők" elmondása szerint szépszóval is szarrá voltak hajtva, kuplung oda, fék oda, kerék összetartás a fellegekben. Nos, ezeknek és bepörgött állapotomnak, hogy 'mármosténlevezetemafeszkót', sikerült többször köszönnöm a gumifalnak. Gábor barátom is szintén hasonló cipőben járt, egyszer csak a fékhelyet a beesett pedál fogatta... Szóval összegezve, a gokartok állapota nem volt túl "kielégítő", de erről nem feltétlen az ESZI szerelő csapata tehet, inkább rónám fel azoknak, kik még mindig nem értik meg, hogy NEM PIHENTETJÜK A LÁBUNKAT A FÉKPEDÁLON! Alapszabály, amit 3-szor is elmondanak mielött elindul az illető, aztán mégis jócskán akadnak leégett kuplungok, és szarrá kopott fékek...
Na de, hogy ne csak a rossz oldalát lássuk, láthattunk mi igazi, hamisítatlan Rotax motoros verseny gokartot is, ami nem kicsit keltette fel a fantáziánkat, de sajnos menet közbeni bemutatóra akkor nem került sor. Helyette a jóöreg 125cm3-es MZ blokkos fenevadat láthattuk, amint Jánosunk padlógázzal, és nem kímélve pörgeti. Egy élmény volt bent állni a kör közepében, és a körülöttem pörgő Gokartot fotózni... csak az ebédem kezdett kificánkolni néha. Ettől eltekintve teljesen megérte.
Mindent összevetve, nem volt ez olyan rossz, bár volt már jobb Gokartos rendezvénye az Eszinek, természetesen ez betudható a nyílt futamnak is... de azért, Hajrá ESZI!

2013.04.20. - Ibi és Zoli nagy napja

Életemben nem fotóztam még esküvőn, de hát ennek is eljött az ideje. Zoltán munka társam, és a párjával, Ibolyával, voltak olyan merészek, hogy rám bízzák a fotózást ezen a jeles napon. Enyhén szólva is kételkedtem magamban, hogy mind technikailag, mind tapasztalatilag megállom a helyem. Magyarán fstam, mint a vadlibák. De végül nem lett olyan rossz, bár van mint fejlődnöm. Ami nagyon húzós az egészben, hogy hiába beszéled meg a dolgokat, valahogy mégsem úgy alakulnak az események (a gép nem úgy működik, az érzelmek eluralkodnak, stb.), és így pörgés-pörgés, de mégis készíts jó képeket. Egyrészt kihívás, és márpedig állok elébe, másrészt szívás is néha. Ez egy külön szakma, nem könnyű, szóval senki ne nézze le az esküvő fotósokat, amiért annyit kérnek érte, amennyit.
Szóval Zoli is Ibi megbízott bennem, és elmondásuk szerint nem csalódtak. Vidám hangulatú volt a fotózás, gyönyörű napos időnk volt, és a vendéglátás is kíváló volt.
Zoli elmondása szerint örült, hogy végre túl lehet rajta, és egyfajta megnyugvás töltötte el, hogy összejött úgymond az élet... Gyönyörű egészséges gyerekek, méggyönyörűbb feleség, lakás, autó, és No Hitel. Szerintem manapság ez jelenti a boldogság triumvirátusát szerény kis országunkban... kinek kellene több?
 

2013.04.19. - Harris on Ford, avagy egy jó állapotú Escort képekben (vol.2)

Majdnem egy év telt el azóta, hogy Márkó barátom kiváló állapotú Escortjáról képeket publikáltam. Azóta történt is rajta változás, és mégpedig jó irányban. Rengeteg pénzt öltek bele, hogy tényleg úgy nézzen ki, mint egy gyári, de mégis sportos Escort. Ritka az ilyen, és becsülendő. Bár több mint 10 éves a verda, de még mindig úgy néz ki, mint ha most gurult volna le a gyártósorrol. Büszke is rá a gazdája, és vigyáz rá mint a szeme fényére... talán még annál is jobban.
Szóval íme pár, újabb kép a kicsikocsiról...

2013.04.16. - PlayGround

Sosem próbáltam még a gyermek fotózást, főleg a technikai háttér hiányában. Most, hogy nemrég az kis összekuporgatott pénzemből vettem egy Nikkor 50mm F1.8-at, kicsit máshogy állok a dolgokhoz. Hihetetlenül szép rajzolata van, és élmény vele fotózni.
A képek története annyi, hogy az előbbi posztban található KTM gumifüstöltetés után, épp battyogtam haza, amikor találkoztam egy munkatársammal és családjával. Felajánlottam nekik, hogy csinálok pár képet a gyerekekről, hisz szép idő volt, ráértünk és valahogy adta magát a dolog. Nem lőttem túl sok képet, nem akartam feltartani őket, így hát csak ennyi az annyi.

Viszont szívesen vállalok ilyesmit, szóval Anyukák és Apukák, szülinapi ajándéknak, vagy csak úgy a falra, ha kell pár kép a gyerkőcről, nyugodtan keressetek meg, készséggel állok rendelkezésre. :)


2013.04.16. - KTM burnout


Balázs Úr, az egyik fotós kollega, hívott fel egyik délelőtt, hogy lenne egy kis fotózás Pakson, egy srác szeretné elfüstöltetni a KTM gumijait. Először nem igazán értettem a dolgot, nem hinném, hogy az ember ilyen telefonra számít 10 óra környékén. Aztán szépen sorjában összeállt a kép. Természetesen igent mondtam, így rögtön munka után belecsaptunk a lecsóba.
Pár képet készítettünk még azért az "esemény" előtt, hogy ne legyen túl egyhangú a téma. Bence közölte, hogy annyira nem akar trükközni, mert a motoron lévő gumi már az utolsókat rugta, de hát én ezt nem nagyon nevezném "Nem trükközésnek"...
Minden esetre én örültem neki, és kattintgattam is rendesen. Hál'istennek éber őreink sem jártak arra, így zavartalanul tovább álltunk, és mindenki folytatta életét.
A gumiégetésre a Paksi Képtár melletti parkoló adott helyet, így növelve az esemény jellegét. Egy szó mint száz, a gumi el lett füstölve, a képeket elkészítettük, mindenki elégedett volt, és jöttünk is haza. Valami ilyesmi lenne nálam a spontán fotózás...


2013.04.13. - TMF

Most élmény beszámoló helyett szeretném tisztába tenni a dolgokat. A cím nem a véletlen billentyű ütögetéseim sora, el is magyarázom miért... Tolna Megyei Fotósok társulata. Nos, ezek lennénk mi! Ez nem egy anonim alkoholista gyülekezet, hogy miként szokjunk le/rá arra a bizonyosra. Itt mi kőkeményen fotózunk, akármit-akárhol bármi áron, feltéve ha abból jó kép fog kisülni. Volt itt már autópályán 110-nél fotózás, mint ahogy 4°C-ban kabrióból kikönyökölős. Egyszóval minden, amit eltudsz képzelni, nagyjából csak szerény városunk szab határt a képzelő erőnknek.
No, de hogy ne essék félreértés, mi nem az az öngyilkos jelölt srácok vagyunk, mint az a orosz muksó, aki fejjel lefelé lóg egy 115154 emeletes épületről, ahogy nem is azok vagyunk kik felmegyünk egy ház tetejére, és az ott található antennákat fogpiszkálónak használjuk.
Szeretünk fotózni, nem vagyunk hivatásosak, de mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megmutassuk, hogy ebben a kicsiny városban - amit Szekszárdnak hívnak - lehet olyat alkotni, mint akár egy Budapesten.
Nem drogozunk, nem iszunk (eleget), nem verjük halomra az öreg néniket a kis nyugdíjukért, nem rongáljuk a várost... szóval tessék az előítéleteket megtartani magukban, és ha szépen kérjük, hogy akár egy panel tetejére felmászhassunk, akkor ne a kedves anyukánkat szidják, miközben a rend őreit hívogatják, evvel is foglalva mások elől a vonalat. A felelősséget mi vállaljuk, a rendet pedig megőrízzük. A Megértésüket köszönjük!

Most pedig, beszéljenek helyettem a képek, hogy miként ütjük el az időt ...