"Blogger, aki szemünk elé tárja a kultúra és az élet napos oldalát, aki közben el is meséli, nem csak megmutatja, hogy mi történik körülöttünk, egy fiatal, aki tele van életerővel és pozitív látásmóddal, akinek mindenről van véleménye..."

Dudás Csilla (Bottle of Legacy)

2014.06.14. - EGYSZER VOLT, HOLD SEM VOLT....


Történt egyszer, hogy is ne történt volna, hogy pár baráttal szombat este unalmában felkerekedtünk. Először ötlet és fondorlat híján a sűrű éjszakába vetettük volna magunkat fotósfelszereléseinkkel, csak hogy vadásszuk az égen a csillagokat. De aztán szólott a fészbúk nevű postagalamb, hogy "Héjhahó!", Nagydorogon bál van, hetedhét országból érkeztek népek e-neves eseményre, és múlatják az időt...


Nem is voltunk rest, felvettük legszebb gúnyánk, mely a szabadi ruhától egy fokkal fölöttébb állt. Fel is nyargaltuk füstölgő és kormot hányó póni lovainkat, majd szélsebes tempóban vágtattunk le Nagydorog városába. Megérkezvén láttunk szép leányokat, szép ifjakat, kevésbé szépeket és kevésbé ifjakat. Fogyott a bor bőven, és fogyott a bor bőven... Barátosnénk, és házigazdánk fogadott minket, Virág asszony személyében, ki daliás legények társaságában tengette e csodás estét.

Zajlik a mulatság, még mindig folyik a bor, de mi kezdvén megunni a zenét és ripsz-ropszt, úgy találjuk, jobb nekünk az erdőben fotografálni.

Beültünk hát méneseinkbe, be is nyargaltunk a hetedhét erdő mélyébe, ahol is fény csiholónkkal és fotó eszközünkkel örökítettük meg a nagydorogi rengeteg mélységét-szépségét. Rettentő ijesztő volt, farkasok és kevésbé szomjas férjek vonító hangját hallani, apró neszek-léptek követnek minket. A Hold süti a lábunk útját, hogy tudjuk merre van a vissza vezető ösvény.

Megküzdvén az erdő rejtett csapdáival, 8 lábú szörnyetegek és azok hálóival hadakozva tértünk vissza a civilizált világba, büszkén, daliásan!

És hogyha a rinci-ráncos szoknya hosszabb lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése